A szatmári svábok története
Történelem
Kezdetben volt az új haza
Károlyi Sándor gróf és utódai hívtak telepeseket 1712-1815 között az akkori Württemberg királyságból, többnyire a felső Svábországból Szatmár vidékére, hogy betelepítsék a háború, természeti katasztrófák, járványok által elnéptelenedett területeket.
A XIX. század elején 40 település létezett ahol a római katolikus svábok részben külön, részben magyarokkal és románokkal éltek együtt. A II. Világháború kihatásai, a deportálás, üldözés, vagyonelkobzás, kollektivizálás és később a Németországba való masszív visszavándorlás következtében erősen megcsappant a szatmári svábok száma. Ha 1939-ben még 30.000 sváb élt Szatmár megyében, 1992-ben már csak 14.000, akik a népszámlálás alkalmával németeknek (sváboknak) vallották magukat.
Tíz évvel később, 2002-ben már csak 6380 személy vallotta magát német nemzetiségűnek.
De a szatmári svábok története nem állt itt meg…